|
|||
Nem találsz valamit?:
Rég volt már... Legutóbb ezt mondtátok Legtöbb beszólás A legjobbak Erről blogolok Őket olvasom Kommersz 
|
Számomra is roppant meglepő módon igazi szitakötőlány lettem tegnap délután. Történt ugyanis, hogy DJ-vel sétálgattunk a városban, nekem meg eszembe jutott, hogy pár hónapja mennyire szerettem volna szitakötős tetoválást a bokámra. (Ó, igen, foghatjátok a fejeteket.) Választottam magamnak egy képet (voilá), és besétáltam, én a pici szőke, egy tetoválószalonba (a nagy, kigyúrt, tetkós, fültágítós fiúhoz). Közöltem, hogy inkább a csuklómra szeretném, ő jól kiröhögött, hogy mutassak neki egy szitakötőt, ami ráfér a csuklómra, mutattam, kinyomtatta, és háromnegyed óra múlva már ültem a székben remegve, B meg röhögött rajtam a pult másik oldalán. Szerintem pedig nem volt vicces. Hogy fájt-e? Hát, amikor satírozta, akkor igen, egyébként csak kellemetlen volt, most viszont, hogy hegesedik, le akar szakadni a jobb csuklóm. Az azért biztat, hogy a sebeim hamar szoktak gyógyulni, talán megtartják e jó szokásukat, és nem kell sokáig szenvednem a kis szitakötőmmel. Egyébként így néz ki a drága:
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
Ha... … hónap lennék: október
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
Erről szól: BL, döntő, odaát Az a nem mindegy, amikor az ember BL döntő alatt alszik el barátnőjénél, laptoppal az ölében, rántott krumplit eszegetve... A múlt hét kicsit kikészített, bár aludtam rendesen minden nap, de csak 3-4 órákat, pénteken B-vel Bedben is voltunk, úgyhogy tegnap teljesen és visszavonhatatlanul kidőltem. Bed egyébként erősen felejthető volt, nem tudom, honnan szalajtottak annyi ronda és bunkó pasit, és annyi sznob műpcsát, de valahogy nem odaillőnek éreztük magunkat B-vel... =S A szobám kb. úgy néz ki, mint Hirosima és Nagaszaki '45-ben együttvéve, úgyhogy a mai program szobatakarítás, B-vel és lehet hogy Sz-szel kibiciklizünk Húshoz, futni is megyünk, aztán délután meccs DJ-vel, ha már a Fradi-Pápára az időjárás miatt nem sikerült kijutnom... Tudnék még miről írni, de nincs kedvem, majd később, most viszont vár az Odaát évadzárója, remélem nem alszom el aközben is... =)
Kategorizálva: Képek
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
Amíg lerotyog a kávé, dobok ide egy szösszenetet, mert már leég a pofám, hogy nem írtam nem is tudom mi óta... Végülis ez nekem a legrosszabb, mert eredetileg azért csináltam a blogot, hogy minden nap írjak valamit, és ne kerüljek ki a lendületből, de annyira azért nem kell kétségbeesni, bkfes cimboráim (értsd: a tanárok) gondoskodtak róla, hogy napi két beadandó minimum jusson legalább. És még az eső is zuhog...
Lefőtt a kávé, másfél perc és itt vagyok. Szóval, tápáló reggelim kiegészítve egy fogsárgító, ámde zsírolvasztó, pulzusszámnövelő löttyel, folytatom is. Szóval, van valami életfélém is a suli mellett, de elég halványan pislákol, néha már nem is látom, de azért tudom, hogy ott van. Leginkább B-vel mászkálok mostanság, bár bkfes gossip girlem is felzárkózott a második helyre, meg persze még ott vannak Doriellusék is, velük viszont keveset találkozom, mert más szakon vagyunk. DJ még mindig az iskolazárással szenved, államvizsgáig azzal is fog, úgyhogy elnézem neki, hogy néha idegbeteg, bár lehetne kicsit kevésbé, de mindegy... Mellette szorgosan ügyködöm új barátok becserkészésén (mármint haver barátok, értitek, csak ez a hülye magyar nyelv...), egész jól megy, bár még van mit csiszolni. ÉS Starbucks. Starbucks, Starbucks, Starbucks. Welcome, Creme Brule Latte, és társaid, nagyon vártunk már. Igaz, a Westend kiesik a napi útvonalamból, de elindulok mindig fél órával előbb, esküszöm, csak hadd igyam a kávéjukat. A Starbukcsnak kultusza van. Jesssz, és végre itt van. =)
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
Erről szól: bkf, buli, felező, hm Meg tudom magyarázni. Az úgy volt, hogy itt voltam, meg ott voltam, meg még amott is, meg ezt is csináltam, mikor azt is kellett, de csináltam mást is, mert azt nem kellett. De ha kellett volna, azt nem csináltam volna... De tényleg, el vagyok havazva, még meg kell írnom három kritikát, egy tudósítást, egy interjút, egy esszét valami fotósról, oroszból témazárónk lesz, ráadásul elővizsgát is csinálok utolsó héten... jeee, szeretlek, BKF. Mellette persze élek is, tegnap vásárolni voltunk Sz-szel, de csak egy Bershka felsőig jutottam. Hétvégén B-vel voltunk Lyukban, hazafelé anyuciknak szedtünk részegen, tűsarkúban ibolyát, vicces volt, meg fájdalmas, de inkább fájdalmas, mint vicces. Holnap pedig BKF szülinap lesz, DJ párbajjal, mamagésa és vujity trutykó előadással, meg sok-sok vodkával, remélem. Hívtak focit nézni is, megvárom, amíg megverik a közgáztanárom, aztán leiszom magam... =) Jaaa, és volt felezőbulink is, ami nem buli volt, inkább "beszélgessünk részegen random emberekkel, és másnap alig emlékezzünk rájuk" este, de annak nagyon megfelelt, és még jól is éreztük magunkat rajta. Igaz, kulturális újságíráson az egyik csaj a buliról írt tudósítást, és A-val csak néztünk kiguvadt szemekkel, wtf, mikor táncoltak kettőnél többen, és mikor volt hip-hop tánc??? De mindettől eltekintve tényleg jó volt. Alul meg Bori koncert ment, persze nem engedtek le, köszi fiúk-lányok. Most szólok minden nőnemű olvasómnak: NE vegyetek 2500 forintos H&M sarut, mert FÁJ.
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek, Képek
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
„Korunk hősnője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és műanyag müzlin él, bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat is. Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni a munkásruhából. Esténként négykézláb mászik a bárpulton - hol egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképű férfi után. Ha hazamegy, mindent szanaszét dobál, még sincs soha rendetlenség nála. Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi, ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek maguktól ugranak a tálcájára. Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé. Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak kétféle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben boldog, de az utóbbiban sem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája...”
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
Öööö... az úgy volt, hogy nem hagyhattam ott őket. Olyan szépen néztek rám. Nagy, könnyes szemekkel pislogtak, és kiabáltak, hogy "NIKIIIIII, vigyél minket haza!!!!". Nem hagyhattam ott őket. Ti sem hagytátok volna, ha ilyen szépen kérnek. Mintha egy árva kisgyerek kiabált volna utánam... (na jó, gyerekszerető természetemet ismervén lehet, hogy az árva kisgyereket előbb hagytam volna ott...) Ha távolabb mentem, még hangosabban kiabáltak. Ha közelebb mentem, és azt hitték, hogy elviszem őket, mosolyogtak. De olyan aranyosan... ...így jött haza velem az a nyolc pici fülbevaló 800 forintért a H&M-ből. És így jött haza velem ugyanonnan a barna saru is, meg a Pimkie-ből a barna felső. Sőt... a Bershkából a fehér kabátka is, amit már le sem merek írni, mennyibe került.
DE! mellette nem nagyon költekezem, a Lyuk óta nem is voltam sehol, lassan be is érem magam a beadandókkal, és szorgosan szedem a Porcerő tablettát a térdemre. És futok. És jógázok. És koffeines testápolót használok. És a hétvégén oknyomozok. Jeeeee.
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
...annyi minden történt velem, hogy nem volt időm blogolni. Vagy mentem, vagy aludtam, köztes gépezéses időszak nem volt. Romkert. Nem sznob. (Na jó, kicsit talán.) Kurvajó. Sooook-sok helyes srác, egyik sem tapló nyomulós, csak mosolygós, sok jó zene, gyönyörű hely... csupa pozitívum. =) Előtte nálunk alapoztunk Zsocával, Bandival és Dójipónival, bár ők Romkertbe nem jöttek. Andiékkal megbeszéltük, hogy ott találkozunk, de megijedtek a tömegtől. =) Szóval csak B-vel voltunk kettesben, de akkora buli volt, hogy elfelejtettünk hazamenni. 04:20-kor indult volna a vonat, amivel hazajöttünk volna Pápára, de én csak háromnegyed négykor néztem rá először az órámra. Akkor meg már nem értük volna el, így maradt a 06:28-as, vagy miaszösz, 48, talán 38, a lényeg, hogy egy percet nem aludtunk. Hazabuszoztunk, én hazasántikáltam, mert fájt a térdem nagyon, ettünk, zuhanyoztunk, aztán szálltunk fel a vonatra. Azt azért hozzá kell tenni, hogy utána egész nap félig halottak voltunk, röpin én azt se vettem volna észre, ha fejbevág a labda, pedig mikor délelőtt anyuval még piacra mentünk, meg vásároltunk, egész jól éreztem magam. Este mondjuk, mikor kipróbáltuk anyuékkal az új plazmatévét (mert hogy ilyen is történt, míg nem voltam itthon), úgy bealudtam egy unalmas háborús filmen, hogy az első jelenetre meg az utolsóra emlékszem csak, pedig DJ néha megbökött, hogy ne aludjak.
Másnap anyuval lengyelpiacoztunk, hogy meg tudjak írni egy beadandót mára (sikerült, bár vért izzadtam), aztán valahogy délre keveredtünk haza (anyu két új cipővel és egy felsővel, én egy lávalámpával DJ-nek, egy kabátkával és egy táskával), gyorsan kaja, utána focimeccs (kikapott a Pápa, sajna...), aztán futás B-vel, aztán este Lyuk, hatalmas buli, ami még hatalmasabb lehetett volna, ha a kva térdem nem kezd el fájni úgy, hogy nem tudok táncolni se... de ez már három körül volt, addig hatalmasat tomboltunk, igaz, annyian voltak, mint az oroszok. DJ-nél aludtam, de már oda is taxival mentünk, úgy fájt a térdem... ...viszont tegnap futás közben már semmi baja nem volt, úgyhogy ajánlom neki, hogy így is maradjon, ha már tömöm magamba a lórúgásnyi porcerő tablettát...
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek, Képek
Ötös lett az interjúm. =)
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
Erről szól: bkf, publicisztika Ma publicisztika órán arról vitatkoztunk, hogy vajon miért ilyen trágárak mostanában az új cikkek a politikai napilapokban. A tanár szerint azért, mert a mai fiatalsághoz akarnak igazodni. Ezt rögtön kikértük magunknak -van, amikor én is káromkodom, hogy megremegnek a falak, de általános beszédben akkor sem jellemző, hogy a normális fiatalok úgy beszéljenek, mint egy kocsis. Persze a gádzsók meg a hülyék csak úgy ontják magukból a ronda szavakat, de ők nem is valószínű, hogy Magyar Narancsot fognak venni az újságárusnál a Playboy helyett. Szép és választékos ez a magyar nyelv anélkül is, hogy káromkodni kelljen, mindent ki lehet fejezni a csúnya szavak nélkül is. Aztán majd a végén még magyarázkodhatom húgoméknak, hogy mindig azt mondom nekik, nem szabad káromkodni, az újságban viszont ezt látják, és mivel én is újságíró vagyok, biztosan én is így beszélek... Csak gondoltam leszögezem, hogy nem mindegyik fiatal bazdmegol folyamatosan.
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
Erről szól: bkf, glamour, illisz, lászló BKF a korrupció tárháza, a kétszínűség és az igazságtalanság fellegvára, a hazugság kipárnázott öle, a "hafennmaradazasztalonátmész, hanemakkoregyes" gyűjtőhelye... na jó, azért ennyire nem rossz a helyzet, de drága hírszerkesztés tanárom úgy adott hármast a dolgozatomra (amivel kb a választási éjjelen -mert nem estén ugye, hála neked, OVB -egész végig szarakodtam), hogy át se olvasta. Olyan egyértelmű helyesírási hibák voltak benne (késő volt már, na), hogy amikor kikaptuk, és átnéztem, rögtön észrevettem mindet, ráadásul Dójipóninak olyanokat is kijavított, amiket nekem nem... Vicces, mert nemhogy utál, de szerintem gőze sincs, hogy ki vagyok, mert -mivel nem értek a politikához -órákon lapulok mint szar a fűben, és csak röhögök a poénjain. Köszi Illisz. Ennek örömére (és annak, hogy nyolc beadandót kell megírnom egy hét intervallumon belül, valamint a szakdogám -igen, szakdogám, másodév közepén -bevezetőjét, bibliográfiáját és tárgymutatóját is meg kell szerkesztenem, szóval ha valakinek bármi közérdekű információja lenne a NG magazinról, légyszi ossza meg velem) nem mentem be első három órámra -médiagazdaságtan, fotó és kulturális újságírás -, inkább Gilmore Girlst néztem, most pedig Glamourt olvasok, és fahéjas kávét iszogatom közben. Illisz, erről is te tehetsz, te húztad fel az agyam.
Viszont az oknyomozó újságírás egyre jobban kezd érdekelni... a tudósítás és riport tanárunk, aki egyébként nagyon jó fej, olyan sztorikat mesél, hogy igazán kedvet kaptam hozzá (Egerben kiült koldulni, hogy riportot írjon belőle, a Blahán fegyvert árultak, és megjátszották, hogy a rendőrség elviszi őket, csak egy riport kedvéért... és még sok hasonló kalandos dolog, szép élete lehet a palinak).
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
Erről szól: bikinishow, cosmopolitan, ikea, play, vivicittá Kb. vért izzadtam, mire a fekete szitakötő helyett szürke szitakötőt tettem a fejlécre, légyszíves értékeljétek, mert a fél reggelem ráment... egyébként nem tudom, miért változtatom mostanában ennyit a sablont, valahogy soha nem tetszik igazán, ez sem, de már meguntam a háttércserélgetést meg a színkódbeírogatást, úgyhogy egy darabig így marad akkor is, ha a kutya kutyát eszik. A hétvége fantörpikusra sikeredett, igaz, a Cosmo gála elég gányul volt megszervezve... először is, nagyon kicsi volt a hely, bár ez gondolom marketing is (valahogy úgy, mint a Fidesznél -mindig kis és zártabb helyre szervezik a gyűléseiket, hogy úgy tűnjön, sokan vannak), de azért nem volt annyira kellemes. Ráadásul az ajándékkal is megjártam, gyűrűt kaptam, amit ugye nem hordok, elcseréltem Sz fülbevalójára, ami ronda, de legalább fülbevaló, aztán megkereste őt egy lány, hogy elcserélné a szép fülbevalóját Sz gyűrűjére... de rendes volt (mármint Sz), mert felajánlotta, hogy hordhatjuk felváltva. Bár igazság szerint akkoris az övé, bármennyire szar is a helyzet... na mindegy, egyébként sem egy nagy wászisztdász, de azért szép.
Este Playbe mentünk, és hát hogy is mondjam... ennyi hülye sznobot egy helyen még nem láttam. DEVISZONT (!) átrendeztük DJ-vel a szobámat, ill a közös szobánkat Hússal, feltettük a térelválasztó fonálfüggönyt (de szép neve van), áthoztuk a barna szekrényeket az én felemre, ÉS megvettem életem első bútorát, egy komódot, az Ikeából 4500 forintért. DJ összeszerelte nekem (élvezte, mintha legózott volna, felajánlottam, hogy bármikor vehet nekem új bútorokat, és összerakhatja őket), és most itt mosolyog rám a TV alól, aminek a helyén, ha rajtam múlna, cipők és gyertyák lennének, de ez van, Húsnak kell a sok hülyeség. Vivicittán az egyik legjobb időnket futottuk B-vel, hála a volt tesitanárunknak, aki kitalálta, hogy márpedig mi vele fogunk futni, és hiába ellenkeztünk, végig húzott minket. Majd' megszakadtunk, a térdem még most sem hálás a dologért, de megcsináltuk, 17 és fél perc alatt lefutottuk a 3,3 kilométert. =) A hangulat csak a szokásos überszuper volt, Lánykám a nyakamba ugrott, beszélgettünk volt ofőnkkel is, és kaptunk finom O2 üdiítőt, menő kupakkal, B és én pirossal, Sz és Hús zölddel.
Kategorizálva: Mindennapi szösszenetek
A hétvégi DJ-látogatáshoz, Cosmo-gálához (ÉS Bad Boyzhoz), Vivicittához és buli hátán buli programhoz még hozzájön ez, ahol megkóstoljuk a heti ajánlatot, figyelem, leülni, belekapaszkodni valamibe: mangó shake kókuszos habcsókkal és mogyorós praliné maracujás mangó sorbet-val (most kell sikítani). Vasárnap, gyere máááár!
|
